Péri László Péter



 (Budapest, 1899. június 13. – London, 1967. január 19.)

A szobrász, festő, építész, az európai avantgard kiemelkedő alakja Terézvárosban, a Csengery u. 55-ben született. 1916-ig Weisz László néven élt. 

Szülei Weisz Manó szabómester és Goldstein Amália voltak. 1916-ban tagja lett a Galilei Körnek, 1918-tól szobrászatot tanult, és csatlakozott a Kassák Lajos vezette MA köréhez, de nem képzőművészként, hanem a szavalógárda tagjaként. 1919-ben a Tanácsköztársaság leverésekor Csehszlovákiában tartózkodott egy vándorszíntársulattal. Bécsen át Franciaországba emigrált, és csak 40 évvel később látogatóként tért vissza rövid időre Magyarországra. Párizsban baloldali mozgalmakkal tartott kapcsolatot, tiltakozásai miatt kiutasították az országból. 

1920-ban a Szovjetunióba utazott, ahol munkáslakótelepek tervezésében vett részt, majd Németországba telepedett le. 1922-ben Moholy-Nagy Lászlóval közösen a Der Strum galériájában állított ki. A katalógus 9 festményét, 6 rajzát, 3 beton- és 2 fakompozícióját említi. Ezek közül egy a Berni Múzeum Walden hagyatékában található, a többi alkotás sorsa nem ismert. 1923-ban Moholy-Nagy-gyal újabb közös kiállítást rendeztek a Der Sturm-ban, ekkor már Berlinben élt. Az 1922-23 során készített kollázsait a Sturm kiadta. Képeinek sorsáról keveset tudunk, egy nagyméretű festménye Katherina Dreier-től a Yale Egyetem gyűjteményébe került.

1924-ig dolgozott konstruktivista művészként, 1925-től építészként tevékenykedett, néhány szemeszteren át a berlini egyetemnek is a hallgatója volt.1925. január 9-én Berlinben házasságot kötött Matskási Antóniával.

1929-ben, miután az építészeti rutinmunka a kedvét vette, visszatért a képzőművészethez, ezen belül a figurális ábrázoláshoz. Ennek okaként egy helyütt azt említi, hogy a konstruktivizmus nem képes az emberi érzelmeket és viszonyokat megfelelően ábrázolni. Ettől függetlenül konstruktivista kutató, újító, kísérletező munkamódszerét nem adta fel, 1955-től például poliésztergyantával és üvegfonállal kísérletezett.

1933-ban feleségével Angliába költöztek, 1939-ben brit állampolgárságot kapott, ekkor nevét Peter Peri-re változtatta.
A család először a Ladbroke Grove állambeli Bassett Roadon élt, majd a londoni Willow Road 10. szám alatt, Hampsteadben lakott egy kislakásba, ahol Peri a szabad szobát munkahelyként használta.



1937-ben talált egy állandó stúdiót néhány mérföldre keletre Camden Townban, amely lehetővé tette számára, hogy nagyobb léptékben dolgozzon. Sok Németországból száműzött művész érkezett Londonba, és Peri kapcsolatba került John Heartfielddel, Moholy-Nagy-gyal, Kepes Györggyel, Arthur Segallal és másokkal, akiket Berlinből ismert. Az újonnan alakult Artist's International Association révén találkozott angol művészekkel is, és bekapcsolódott London művészeti és politikai életébe, kiállított a csoporttal, és a Realizmus nevében beszélt vitáik során.
Peri jellemzően a szürrealizmus, az absztrakció és a szovjet stílusú szocreál ellen érvelt egy olyan modern realizmust képzelt el, amely kifejezi az emberi kapcsolatokat és érzelmeket. 
 
Historizáló grafikai sorozatokat alkotott, J. Swift Gulliver utazásai című művéhez készített illusztrációi a British Library gyűjteményébe kerültek. Számos középületre, illetve köztérre rendeltek nagyméretű szobrokat tőle.

1965-ben Peri feleségül vette Heather Hall művészt, ugyanebben az évben a BBC Camden Street 28B című filmjének központi figurájaként szerepelt. Ez a dokumentumfilm annak a műteremnek a lebontásáról szól, ahol többek között Peri is dolgozott az 1930-as évektől. A Camden Council ezt követően új műtermeket épített a művészek számára, ahová Peri is beköltözhetett nem sokkal a halála előtt.  

Műveit többek között a British Museum, a Victoria and Albert Museum, a chicagói Modern Museum of Arts és a párizsi Pompidou Központ őrzi. 2013-ban László Károly műgyűjtő hagyatékával egy műve Veszprémbe került.

1967-ben Londonban hunyt el.

Forrás: wikipedia.org, https://www.peterlaszloperi.org.uk,