Lakner Artúr

 (Zólyom, 1893. április 7. - Németország, 1944.)

Magyar író, forgatókönyvíró, filmdramaturg, rendező, színházigazgató, a Lakner Bácsi Gyermekszínházának alapítója, aki a Liszt Ferenc tér 10. szám alatti házban élt.

A mindenki Lakner bácsija 1893-ban született Felvidéken, Zólyom városában. Az édesapja suszterként próbálta eltartani 14 gyermekét, akik közül csak tizen élték meg a felnőttkort. Ő az I. világháború borzalmait is túlélte a fronton, miután hazatért, megházasodott és idővel két kislánya született.

A Gyermekszínház története az 1920-as évekre nyúlik vissza. Lakner Artúr, a mozigépészből lett író, műfordító, mozi- és színidirektor ekkor ébredt rá, hogy a gyermekek személyiségfejlődésére milyen rossz hatással vannak azok a filmek és színházi előadások, melyeket nekik szánnak a felnőttek. Ne a harc, a kegyetlenség, az erőszak legyen a modell számukra, nem ijesztő rémtörténetekre, hanem saját életükből vett epizódok, események bemutatására van szükségük, a szeretet, a barátság és az önzetlenség fogalmainak jegyében.

Lakner bácsi ilyen meséket írt és adott elő ifjú társulatával a vasárnaponként hozzá látogató gyerekeknek. Eleinte kis konferanszokat rögtönzött az általa vezetett Capitol mozi színpadán, maga mellé véve akkor hároméves kislányát, Noémit. Ő lett Lakner bácsi Kisinasa. A párbeszédekből előbb jelenetek, később színdarabok lettek. Lakner Artúr megírta, bemutatta és filmre vitte minden idők egyik legsikeresebb magyar ifjúsági regényét, az Édes mostohát. Kevesen tudják, de ő találta ki a Hófehérke című Walt Disney-filmben a hét törpe nevét is.

Az ő kezei alól indult többek között Ruttkai Éva, Iván és Ottó, Kishegyi Árpád, Lakatos Gabriella, Örkényi Éva, Ferrari Violetta, Zsolnai Hédi és még nagyon sokan mások. Soha nem akart színészeket nevelni, csak boldog, mosolygó szemű gyermekeket látni maga körül.




Társulatának állandó otthona sosem lehetett, de büszkén fogadta be a Vígszínház, a Vidám Színpad, a Fővárosi Operettszínház és a Goldmark terem.

Gyermekszínházát 1944-ben elsodorta a háború, ő pedig zsidó származása miatt behívót kapott a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborba. Ekkor orvosoktól próbált igazolást szerezni, hogy nem egészséges, a felhívott jó barátai pedig letették a kagylót, nem akarván abba a gyanúba keveredni, hogy egy zsidón segítenek. Az utolsó hír Kecskemétről érkezett róla, amikor a marhavagonba való beszállásra vártak a pályaudvaron, és ott is a sínek mellett az időt kihasználva, az elhurcolásra váró gyerekeknek játszott. Ezután Németországba hurcolták, ahol nyoma veszett.
A budapesti központi járásbíróság 1945. március 15-ei dátummal holttá nyilvánította.

Forrás: gyermekirodalom.hu, ujsagmuzeum.hu
Fotó: mazsihisz.hu, Fortepan - Rothman család adománya