Arthur Koestler
 született: Kösztler Artúr


Foto: Fortepan/Forgács Károly

(Budapest, 1905. szeptember 5. - London, 1983. március 1.)

A magyar-brit író, újságíró, társadalomfilozófus tizennégy éves koráig a VI. kerületi Szív utcában élt, askenázi zsidó családba született. Édesapja, Kösztler Henrik gyáros és feltaláló volt, az enyhén radioaktív „egészségszappan-t”, illetve borítékbontó szerkezet alkotott.
1919-ben a család Bécsbe költözött, ahol Arthur elektrotechnikát és pszichológiát tanult a műegyetemen, és megismerkedett a cionista mozgalommal.
Tanulmányait nem fejezte be, mert egy hónappal a záróvizsgája előtt Palesztinába költözött, ekkor már újságíróként tevékenykedett. Tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, gyakran megfordult Budapesten is. 1931-ben lett tagja a német kommunista pártnak, 1938-ban lépett ki belőle, ezután Nagy-Britanniában telepedett le. 1940-ben jelent meg A sötétség délben című regénye angolul, ami a világhírt jelentette számára. A könyvben a kommunizmusból való kiábrándulását dolgozza fel egy öreg orosz bolsevik történetén keresztül. A regény állítólag nagy szerepet játszott abban, hogy Franciaország a világháború után nem lett kommunista.

Az antikommunista művet A jógi és a komisszár című, 1945-ben megjelent esszégyűjtemény követte, amelyben Gandhit és Lenint állította szembe egymással. 1952-ben és 1954-ben jelent meg két önéletrajzi kötete. Az 1956-os magyar forradalom után nemzetközi színtéren próbálta felhívni a figyelmet a bebörtönzött magyar írókra. Később egyre inkább elfordult a politikától, a japán és az indiai misztikum felé sodródott, komolyan érdeklődött a parapszichológia iránt. 

Több nyelven írt és beszélt folyékonyan, bár könyvei többségét angolul írta, első három, talán legismertebb regénye eredetileg három különböző nyelven született meg: a Gladiátorok magyarul, a Sötétség délben németül (bár az eredetije mára elveszett), az Érkezés és indulás pedig angolul. Cikkeket német, héber, francia és angol nyelven írt, sőt ő alkotta meg az első héber nyelvű keresztrejtvényeket is.

Koestlert foglalkoztatta a paranormális, a természetfeletti, 1958-ban Indiába és Japánba utazott, hogy megismerkedjen a távol-keleti filozófiákkal, melyekről azt gondolta, javára válhatnak a nyugat-európai társadalmaknak. Azonban csalódnia kellett, tapasztalatait A lótusz és a robot című könyvében foglalta össze.
Részt vett Timothy Leary korai drogkísérleteiben is a Harvardon, és érdeklődött a hallucinogén szerek iránt, évekkel később, Aldous Huxley írásával, az Érzékelés kapuival vitába szállva egy cikkében amellett érvelt, hogy a drogok nem nyitnak ajtót egy másik világba, egyszerűen csak átverik az idegrendszert.

Koestler élete utolsó szakaszában az érzékeken túli érzékelést tanulmányozta. Megalapította a Koestler Alapítványt, ennek célja a parapszichológia és a paranormális jelenségek kutatása. Végakarata az volt, hogy minden vagyonát fordítsák az edinburgh-i egyetemre parapszichológiai karának megalapítására.
Legismertebb tudományos művei a hetvenes években jelentek meg, mint például A vak véletlen gyökerei vagy A változás kihívása. Ez utóbbiban összekapcsolta a szinkronicitásról szóló tanulmányát Jung és Kammerer egyidejűségről szóló hipotézisével.

A Parkinson-kórral és leukémiával küszködő idős író 1983. március 3-án feleségével együtt követett el öngyilkosságot.



2009 óta szobra áll a Lövölde téren; Varga Imre szobrászművész egészalakos alkotása törött óralapon ülve ábrázolja az írót.

Forrás: irodalmijelen.hu, cultura.hu, mult-kor.hu