(Budapest, 1925. január 29. - Debrecen, 2011. november 30.)

A Kossuth-díjas bábművész, érdemes és kiváló művész a Jókai tér 10. szám alatt élt. 

A Korngut család évszázadokon keresztül bábjátékból élt. A nagypapa, Korngut Salamon (185?–1930) Galíciából érkezett Pestre, és 1897-ben kapott belügyminisztériumi engedélyt „dal, testgyakorlatok és bűvészeti előadások” megtartására. Nagyapja a vásárokat járva először cirkuszt szervezett, majd a társulat kiszámíthatatlansága miatt bábjátékok előadására tért át. Később állandó színházat épített Külbudán. Későn nősült, két fia született, Dezső és Henrik.

Az apa, Korngut Henrik közel egy évig az USA-ban próbált szerencsét, majd 1912-ben hazatért, ekkor magyarosította nevét Keményre. Megalapította a Columbia Magyar Mechanikai Színházat, amely egy év alatt csődbe ment. 1926-ban új bábosbódét emeltek a hűvösvölgyi Nagyréten. Az apa a háború után a filmgyárban dolgozott, majd a biztos fizetést feladva bábozásból élt a család, szerény körülmények között. A 30-as években hivatalosan Paprika Jancsi lett a fő figurájuk neve, mert a hatalom nem nézte jó szemmel a kisembereknek szóló rendszerkritikus, szókimondó előadásokat. A népligeti Mutatványos téren működött Kemény Henrik Bábszínháza, melyet 1989-ben a Soros-alapítvány támogatásával felújították, és díszelőadással átadták. Azután az épületben újabb előadás nem volt. A 250–300 négyzetméteres faszerkezetű épület 2011. október 3-án éjjel leégett.

Az ifjabb Henrik a család mutatványos bódéjában nőtt fel nála egy évvel fiatalabb öccsével, Mátyással (1926–2001) együtt. A bábos família harmadik generációjához tartoztak. Míg a papa a színházat vezette és előadott, a mama, Kriflik Mária volt a pénztáros; ő szabott, varrt és öltöztette is a bábokat. Két fiuk a délutáni előadásoknál segédkezett, de szerepeltek is a bábszínházban.

Az apja által készített Mikiegér-marionettfigurával gyakorolta a bábozást, később pedig egy 3,5 méteres zsinórral felszerelve már a nagyérdemű előtt táncolhatott. 1931-ben kapta első szerepét egy családi bábelőadáson a papa Mikiegér-táncjátékában csetlő-botló „másodegérként”. Kicsit később már az iskolában pótvizsgázó Vitéz Lászlót alakítja. 
1935-ben faragta ki első bábfiguráját, Vitéz Lászlót, és ekkor kapta meg első főszerepét is. 

1944-ben édesapja munkaszolgálat közben eltűnt, így Henrik vette át bábszínházát. 1947-től sorra tiltották be a fellépéseiket, alig kaptak működési engedélyt egy-egy előadásra.
1950-ben tagja lett az Állami Bábszínháznak, ahová Bod László festőművész, a színház akkori igazgatója hívta bábtechnikusnak. Első munkája az Aladdin csodalámpája című előadás mechanikai munkálatainak kidolgozása volt. Amikor a népligeti vurstlit 1953-ban felszámolták, Kemény Henriket is „államosították” (bábjait egy ideig Bálint Endre festőművész műtermében „bújtatta”); ettől kezdve az Állami Bábszínházban lépett fel. Nevéhez fűződik 1955-ben az első vidéki bábszínház megalapítása Győrött. 1964-ben elvégeztették vele a Bábszínészképzőt. Két évtized alatt számos bábot tervezett, és visszatért a vándorbábozáshoz: az ország különböző településein lépett fel.
1992-ben, az Állami Bábszínház kettéválásakor a Kolibri Színházhoz csatlakozott.