Gábor Marianne

(Budapest, 1917. április 26. – Budapest, 2014. július 23.)

A Budapest-díjas, érdemes művész, festő és grafikus a Városliget fasor 40. szám alatt élt és alkotott férjével, a költő, műfordító és publicista Rónai Mihály Andrással. Gábor Marianne az egyetlen olyan magyar művész, akinek két képe van az Uffizi képtár önarcképgyűjteményében.

1917-ben látta meg a napvilágot az irodalomtörténész és műfordító Gábor Ignác lányaként. Tanulmányait Réti István és Szőnyi István növendékeként a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1939-ben Nemes Marcell-díjjal tüntették ki. 

A negyvenes évek elején a zebegényi művésztelepen alkotott, majd a Nemzeti szalon, a Tamás Galéria és a Művész Galéria adtak otthont önálló tárlatainak. A festőnő tanulmányutakat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban. 1957-ben − nyolcéves kényszerű hallgatás után, amikor is műveit a kor hivatalos kultúrpolitikája „polgárinak” minősítette − alkotásait a Csók Galériában állították ki Kassák Lajos rendezésében. Az ezután következő hazai és nemzetközi (római, velencei, párizsi, berlini, brüsszeli stb.) siker elsöprő volt: festményéhez 1966-ban az olasz költőfejedelem, Diego Valeri írt verset, 1977-ben − pályájának betetőzéseként − 1046 alkotását bemutató retrospektív kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. Műveinek erejét kritikusai közvetlenségükben és a festői eszközök redukált, ugyanakkor mesteri használatában látták.

Díjak: Nemes Marcell-díj, Leonardo-érem, Hatvany Ferenc-díj, a Szinyei Társaság elismerése (1940, 1942), Újjáépítési Díj, Érdemes Művész (1978), az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme. 1938-tól számos csoportos (Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Ernst Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Berlin) és egyéni (Nemzeti Szalon, Magyar Nemzeti Galéria, Róma, Firenze, Párizs, Berlin) kiállításokon mutatta be műveit. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, külföldön pedig főként olaszországi múzeumokban.

Forrás: kollergaleria.hu, kieselbach.hu, szombat.org, centropa.org
Fotó: wikipedia.org, mutartgy.com