Dohnányi Ernő




(Pozsony, 1877. júlis 27. – New York, 1960. február 9.)


A zongoraművész, zeneszerző, karmester és zongorapedagógus a Hunyadi tér 10. szám alatti házban élt.

Apja Dohnányi Frigyes, gimnáziumi tanár, művelt muzsikus volt. Az ifjú Dohnányi Pozsonyban már gyermek korától tanult zenét, 1894-től a budapesti Zeneakadémián Thomán István zongora, Koessler János a zeneszerzés tanára volt. Főiskolai tanulmányait három év alatt végezte el.

Mint zeneszerző már ekkor feltűnt külföldön is, mint zongoraművész 1899-ben indult el a sikeres pályája. Hazai szereplésein kívül fellépett Berlin, USA, Skandinávia, Orosz-, Olasz- és Franciaország hangversenytermeiben.

1905-től a berlini Zeneművészeti Főiskola zongoratanára lett. Hazájától elszakadva nem volt részese annak a zenei áramlatnak, amelynek során elsősorban Bartók és Kodály keze alatt megszületett a népzenén alapuló új magyar zenei stílus.

Zenéje a klasszikus német, főképpen a brahmsi örökségből táplálkozott. 1916-ban, miután visszatért Budapestre, a Zeneakadémia zongoratanára, 1919-ben igazgatója lett. A Tanácsköztársaság alatt a zenei direktórium szaktanácsadójaként működött. 1920-ban megvált a Zeneakadémiától, tevékenysége a karmesterség felé irányult. Mint a budapesti Filmharmóniai Társaság elnökkarnagya, több európai turnén (Olasz-, Francia-, Németország, Anglia) vezényelte a társaság zenekarát. Ebben a minőségben dirigálta 1923-ban a székesfőváros fennállásának 50. évfordulóján tartott hangversenyt, amelyen Ünnepi nyitánya mellett Kodály Psalmus Hungaricusa és Bartók Táncszvitje került bemutatásra.

1925–27 között több ízben utazott az USA-ba, és ott, mint zongoraművész, tanár, komponista és karmester tevékenykedett. 1928-ban visszakerült a budapesti Zeneművészeti Főiskolára, 1934-ben az intézet főzenei-igazgatójává nevezték ki, 1943-ig a zeneszerzés és zongoraosztályok professzora volt.

A II. világháború végén Ausztriába emigrált, 1948-ban Argentínába, ahol a tucumani zeneakadémia elnöke lett. Végül 1949-ben Floridában (USA) telepedett le. Aktivitása még ezekben a késői években sem lankadt, mesteriskolát vezetett, közben Amerika-szerte turnézott, mint zongorista.

Dohnányi Ernő századunk legnagyobb előadóművész egyéniségei közé tartozik. Egyedülállóan finom formáló készsége, tévedhetetlen zenei ízlése elsősorban Schubert, Schumann és Brahms műveinek interpretálásában csúcsosodott ki, de érvényesült a zeneirodalomnak szinte valamennyi stíluskörében, beleértve a kortárs magyar szerzőket, Bartókot és Kodályt is.

Forrás: arcanum.hu
Fotó: wikipedia.org