Derkovits Gyula


Szakállas önarckép

      (Szombathely, 1894. április 13. - Budapest, 1934. június 18.)

A posztumusz Kossuth-díjas festő, grafikus többek között a Hunyadi tér 10. alatti házban élt. Ezt a bérpalotát a korszak egyik legnagyobb, legnépesebb lakóházaként tartották számon, kb. 80 lakás található benne. Derkovitson kívül itt lakott Dohnányi Ernő zeneszerző is.

Derkovits Gyula 1894. április 13-án született Szombathelyen egy asztalosmester fiaként, ő azonban a családi műhely helyett a művészetet választotta. Az első világháborúban önként jelentkezett katonának, a fronton szerzett sérülései miatt bal karja lebénult, a nagy hidegben pedig krónikus tüdőbajt kapott. Hadirokkantként 1916-ban Budapestre költözött, kezdetben a bátyjánál lakott.

Rajziskolákban képezte magát, így ismerkedett meg az egyik modellel, Dombai Viktóriával, akit később feleségül vett. A fiatal pár 1917-től 1923-ig a Népszínház utca 18-ban lakott, ekkoriban születtek a festő első komolyabb művei. Önálló stílusa az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus mentén alakult ki. Első gyűjteményes kiállítása a Belvedere galériában nyílt meg, amely ugyan ismertté tette a nevét, az anyagi nélkülözés azonban végig kísérte a művész és felesége életét.


                                                                                                        Utolsó vacsora

Rövid Bécsi emigráció után hazatértek a fővárosba, ahol Huppert Ernő gyártulajdonos támogatásával egy Üllői úti lakást béreltek, később pedig Újpesten laktak a József utcában. Az 1920-as évek második felében az Ernst Múzeum állította ki a képeit, az elismerés azonban nem enyhítette az anyagi gondokat.

1928 novemberében költöztek a Hunyadi téri 10-be, egy mosókonyhából kialakított kis padláslakásba, amely a világítóudvarra nézett. Bár 1930-ban felajánlották neki a Római Magyar Akadémia ösztöndíját, Derkovits kénytelen volt visszautasítani, mivel felesége lakhatását saját költségükön kellett volna finanszírozniuk. A szegény körülmények közt élő pár jelentős lakbértartozást halmozott fel – elkerülhetetlen sorsukat vetíti elő a művész Végzés című képe.


                                                                                                              Végzés

A kilakoltatásra végül 1931 augusztusában került sor, Derkovits Gyulát hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Ezután felesége testvérénél húzták meg magukat, majd miután 1933-ban a Vasút mentén című festményével elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság tájképdíját, a Munkácsy Mihály utca 37. szám alatti tágasabb, szoba-konyhás lakásba költözhettek, ahol már olyan monumentális művek születtek, mint a Hídépítők című alkotása. A nélkülözésben legyengült festő 40 éves korában, 1934. június 18-án hunyt el felesége karjaiban.

Nemcsak festő, hanem kiváló grafikus is volt, és néhány szobrot is készített. Teljes elismerése csak korai halála után következett be. Ma modern festészetünk üstökösei között tartják számon.


                                                                                                          Mi ketten

Derkovits Gyula nevét szülővárosában, Szombathelyen iskola, bevásárlóközpont és lakótelep is őrzi, Miskolcon pedig művésztelepet neveztek el róla. Egykori lakhelyén, a Hunyadi utca 10. szám alatti ház falán 1972-ben állítottak először emléktáblát, a jelenlegi márványtáblát 1994-ben avatták.
Viszontagságos életükről felesége, Derkovits Gyuláné: Mi ketten című visszaemlékezésében írt, de beszédesen fejezi ki mindennapjaikat Derkovits Gyula számos kettős önarcképe, amelyeken a művész portréja mellett társának alakja is feltűnik, érzékletesen átadva az otthon meghitt, idilli légkörét szemben a zajos nagyváros forgatagával.