Bilicsi Tivadar



(Budapest, 1901. szeptember 6. - Siófok, 1981. július 11. )

Az érdemes és kiváló színművész az Andrássy út 4. szám alatt élt, ahol dísztábla őrzi emlékét.

Bilicsi Tivadar, Grawatsch Tivadar Károly néven született Budapesten 1901. szeptember 6-án az Iskola utca 38-as számú házban. Az épületben üzemelt édesapja, id. Grawatsch Tivadar könyvkötő műhelye és papírkereskedése. A cég felmenőktől öröklődött utódokra generációkon át. A Grawtschok a morvaországi Bilicz községből származtak. Bilicsi Tivadar édesanyjának, Tarczal Szerafinnak festőművész volt az édesapja.

7 éves korában szerepelt először nagyobb nyilvánosság előtt, s bár szülei más pályát szántak neki, első előadói élményének hatására menthetetlenül a színház rabja lett. Érettségi után – egy rövid postahivatali kitérőt követően – kellemes énekhangjának köszönhetően lehetőséget kapott a Városligeti Színházban, emellett statisztált az Operában is. A színi iskola végeztével Szegeden és Miskolcon is szerencsét próbált, de a ’30-as évektől már ismét Budapesten tűnt fel. Színésszé válásáról ő maga így nyilatkozott: „Nem csörgedezett bennem komédiás vér, kispolgári ősök, kiskereskedők, hivatalnokok leszármazottja vagyok. Minden vágyam, minden törekvésem a mulattatás, a megnevettetés, a szórakoztatás öröme volt. Talán az a vágy hajszolt erre, hogy másokat boldoggá tegyek? Valahol egyszer olvastam: igazán boldog csak az lehet, aki másokat is boldoggá tud tenni.”
Nem csak táncos-komikusként alkotott maradandót, drámai erejű alakításai is szép számmal akadtak, valamint a színpadi feladatai mellett filmrendezők is elhalmozták ajánlatokkal. Népszerűsége okán gyakran szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban is. Bill – ahogy mindenki becézte – szinte minden budapesti teátrumban játszott, de töretlen sikerei mellett is megmaradt annak a derűs, közvetlen, kedves embernek, ahogy a közönsége és kollégái megismerték.

Élete párját is hivatásának köszönhette, 1938-ban a Magyar Színház frissen szerződtetett színésznője, Timár Liza vonta bűvkörébe a tizenöt évvel idősebb Bilicsit. Négy év jegyesség után, 1942-ben házasodtak össze, majd a következő években négy lányuk született. Sok munkát vállalt azért, hogy el tudja tartani a családját – felesége időközben visszavonult a szerepléstől –, de mindig ügyelt rá, hogy a legfontosabb szerepekben, apaként és férjként is kivételes legyen.

1945-ig több mint hetven filmben szerepelt, majd 1952-től kegyvesztett lett, több mint 10 évig nem forgatott. 1952-től nyugdíjazásáig a Vígszínház (akkori nevén a Magyar Néphadsereg Színháza) társulatának volt megbecsült tagja, emellett sokat dolgozott a televízióban, rádióban is.

A hatvanas-hetvenes években az USA-ban, Kanadában, Svédországban turnézhatott, valamint fellépett Csehszlovákiában, Jugoszláviában is. Gyakran szerepelt színésznő lányával, Máriával is. 1962-ben elnyerte az Érdemes- 1975-ban a Kiváló Művész címet, de a Kossuth-díjat nem kaphatta meg. Számtalan komikusi megmutatkozása mellett, élete utolsó szakaszában eljátszotta a pályafutását megkoronázó szerepeit Gyurkovics Tibor Az öreg, és a Nagyvizit című darabjaiban. Bilicsi Tivadar interjúiban színészi hitvallásaként Madách Imre sorait igazította át: „Mulattattam, de magam is mulattam!"

Életkedve – habár szervezetét gyilkos kór támadta meg – idős korában sem hagyta cserben, megjelent első könyve „Hol vagytok, ti régi játszótársak?” címmel, és amíg egészségi állapota engedte, kisebb színpadi szerepekben is látható volt.
1981. július 11-én, siófoki nyaralójukban, családja körében érte a halál.

Forrás: lechnerkozpont.hu, wikipedia.hu, https://szinhaz.online/120-eve-szuletett-bilicsi-tivadar-nem-a-szinjatszasa-az-egyenisege-a-titka/