Medetz-ház, Király utca 36.

Forrás: Pinterest

Ez az épület 175 év alatt nem csak a reformkor végi Pestet, a forradalmak lázában élő magyarokat, Budapest világvárossá válását, a századfordulós lokálokban előszeretettel megfordult Krúdyt, de Budapest ostromát, a környék egyre elhagyatottabbá, illetve újbóli népszerűvé válását is végig nézte. Az első lakók beköltözésekor még König Gassénak hívott útvonal eközben előbb a Király (1874), majd a Majakovszkij (1950) nevet vette fel. Előző, a Király utca nevet végül 1990-ben kapta vissza, amit jelenleg is visel.

Hild József, építész, a ház tervezője
Forrás: Wikipédia

A reformkori Pest városképét nagymértékben formáló, az egri székesegyházat és részben az esztergomi bazilikát is tervező Hild József tervei szerint 1846–1847-ben született ház megrendelője a kor lapjaiban szivargyárnokként emlegetett dohánykereskedő, a később Pest város tanácsának tagjává vált Medetz József volt, aki ezzel a házzal, illetve telek- és házvásárlások egész sorával kívánt magának rendszeres, kereskedői karrierjétől független bevételforrást biztosítani.

A következő száz évben több alkalommal is gazdát cserélő ház földszinti üzletportáljai mögötti boltok folyamatosan cserélődtek, közülük egyről azonban több szempontból is érdemes beszélni: 1904 tavaszán a Töpper Károly-féle vasüzlet két alkalmazottja, a házban élő Petschauer Fülöp, illetve Stark Izsák megvásárolták azt az addigi tulajdonostól, remélve, hogy az hosszú időn át csinos jövedelmet biztosít majd nekik. Ez így is történt: a cég egészen a nagy gazdasági világválság beköszöntéig virágzott, így a kor nyilvántartásaiban vas-, fém- és gépkereskedőként emlegetett Petschauer 1904 decemberében született fia, Attila semmiben sem szenvedett hiányt.

A ház híres szülötte, Petschauer Attila, olimpiai bajnok kardvívó
Forrás: 24.hu

A tehetős családba született, a tanulás helyett inkább a sportra koncentráló fiú a főváros első állami gimnáziuma, a Barcsay utcai Madách Gimnázium diákjaként az iskolai kardcsapat oszlopává vált, tehetségét pedig hamarosan a kor egyik leghíresebb vívómestere, Italo Santelli ismerte fel, aki egy bemutató versenyen látta a páston. A férfi azonnal ingyenes tanítványává fogadta a fiút, aki ezzel egy pillanat alatt a magyar kardélet közepébe csöppent, ösztönös tehetségként pedig a következő években sorra aratta a sikereket a magyar felnőtt bajnokságban.

A legnagyobb sikerek azonban nem az európai porondon, hanem az olimpiákon várták, hiszen az 1928-as amszterdami, illetve az 1932-es Los Angeles-i játékokon is az aranyérmes kardcsapat oszlopos tagja volt, egyéniben pedig előbb egy ezüstöt, majd egy ötödik helyet szerzett. A sportoló 1932-es végső visszavonulása után előbb hollywoodi kosztümös filmek szereplőit segítette a vívás elsajátításában, rövidesen azonban hazatért, és az Est sport- és kulturális újságírójává vált, sőt, saját heti rovatot vezetett, de a fővárosi művészvilág megbecsült tagjaként, egyik legfőbb mókamestereként – anekdoták tucatjai terjedtek róla – is mindig az események középpontjában találta magát.

Az 1928-as amszterdami olimpia bajnok kardcsapata, köztük Petschauer Attila (balszélen)
Forrás: vivomuzeum.hu

A következő évek hozta változások az ő életét is megnehezítették, ami alól egy idő után már az országnak korábban jókora dicsőséget hozó sportsikerei sem jelentettek kibúvót: az 1936-os berlini olimpián – egy legenda szerint – Hermann Göring is felismerte, és a világ legnagyobb kardvívójaként mutatta be kíséretének, Horthy Miklós pedig a Signum Laudis zsidótörvények alól felmentést adó polgári változatával tüntette ki, 1942-ben mégis munkaszolgálatra hívták, ahonnan már nem tért vissza.

Visszatérve a házhoz, a terézvárosi önkormányzat képviselő-testülete 1997-ben az épület eladásáról döntött, ezzel pedig az épület sorsa elindult a lejtőn. A kerület előbb felkínálta a Király u. 36. Kft.-nek, kötelezve a céget arra, hogy állják a bérlők más önkormányzati lakásokba való elhelyezésének költségeit, ám ezt utóbb magára vállalta. Az üzlet végül nem jött össze.

 


Forrás: 24.hu

Az ügy következő fejezetére 2001-ig kellett várni: az év elején egy holland cég, a LEO DEVELOPMENT Beruházási Kft. jelentkezett be az épületért. A cég a Népszabadság szerint a földszinten és a pincében korhű műhelyekről álmodott, ahol a látogatók munka közben figyelhették volna meg a kihalt vagy kihalófélben lévő szakmák mestereit: a tímárt, a szűcsöt, az úriszabót, a csizmadiát, a gombkészítőt, illetve más kézműveseket, meglátogathatták volna az épület kávéházát és kocsmáját, míg az emeleteken különböző korszakok stílusát tükröző, bérelhető lakásokat találtak volna. Ez az üzlet is füstbe ment, pedig a műemlékek helyreállításában sikeres Vajda József segédkezett volna a tervekben.

A 2018-ban engedélyezett projekt látványterve
Forrás: 24.hu

Az ezt követő éveket további eladási kísérletek jellemzik, miközben az épület állapota egyre jobban romlott. 2007-ben az épületet ki is ürítették, egyedül a földszinti bútorbolt működött még. Végül beindult egy terv, hogy szállodát alakítsanak ki az ekkor már bedeszkázott házból. 2015-ben került a tervcsomag az önkormányzathoz, és 2018-ban megkapták az építési engedélyt. A munkák azóta sem indultak el a megvalósulás felé, sőt, mozgást sem lehetett látni a kapun át, pedig a ház azóta kétszer is gazdát cserélt.

 


A szállodai átalakítás jelenlegi látványtervei
Forrás: 24.hu

Az épület jövőjéről ma a Triholding Group oldalán található látványterveken, illetve néhány apró információmorzsán kívül semmilyen részlet nem ismert. A cég egy lélegzetelállító parti szálloda fejlesztését tűzte ki célul.

Forrás: 24.hu

Forrás: 24.hu