Dessewffy utcai zsinagóga, Dessewffy utca 23.

Eldugva a Dessewffy utcában egy zsinagóga
Forrás: errearra.org, lathatatlan.ovas.hu

A Terézváros területének a 18. század végén kialakult dűlőútja a Dessewffy utca, mely egykor Három Szív utca néven volt ismert.  1874 óta viseli mai nevét.

A Dessewffy utca középső részén egy 1840-es évekből csodával határos módon megmaradt földszintes, falusias ház áll. Csak a környék lakói és a beavatottak tudják, hogy nem egyszerű lakóház, udvarán 1870 óta ortodox imahely, zsinagóga működik. Középkori szokás szerint a zsinagóga nem nyílhatott közvetlenül az utcára. A budapesti zsinagógák nagy része már szakított ezzel a hagyománnyal, de a magas tűzfalak által körbevett udvaron álló, műemlékként is védett kis zsinagóga ilyen tekintetben is a hagyomány őrzője.

   
Forrás: errearra.org, maoih.hu

A Dessewffy utcai zsinagóga Budapest egyik legrégebbi működő ortodox imahelye. A zsinagógát egy lóistállóból alakították ki, mely aztán az ortodox hitközség Bikur cholim – elsősorban a betegek megsegítésével foglalkozó – egyletének a székhelye lett.

A környéken élő és dolgozó zsidó hordárok és fuvarosok úgy érezték, akár munkájuk közben, nappal is elérhető imahelyre van szükségük. Az általuk alapított Budapesti Közszolga Ipartársulat Betegsegélyező és Önsegélyező Egylet e célból megvette az ingatlant. Egy ideig az átalakított kocsiszín szolgálhatott imahelyként, mert az építési iratok szerint zsinagóga építésére csak 1894-ben került sor. Ekkor az egylet az U alakú földszintes ház mögé 9,60 m széles, 16,70 m hosszú, középen hosszirányban két öntöttvas oszloppal alátámasztott kéthajós imaházat, ülés- és tanácstermet építtetett Heinrich Károly építőmesterrel.

  
Forrás: errearra.org

A zsinagógát régen a „vörös sipkások” templomának is nevezték, ugyanis a kezdetekben elsősorban fuvarosok és hordárok imádkoztak itt, akik jellegzetes vörös fejfedőt viseltek és a pályaudvar közelsége miatt jártak ide.

A Bikur Cholim Egyesület 1925-ben átalakításba és bővítésbe kezdett. A földszintes zsinagógai teret a nők számára kétoldali feljáróval megközelíthető karzattal bővítette, az imaházat és az ülés- és tanácstermet egyetlen zsinagógai térré egyesítette, és új ülés- és tanácstermet épített elé. Ekkor kapta a zsinagóga szecesszióból art deco-ba hajló külsejét: íves nyílásokkal tagolt, vörös téglával burkolt, törvénytáblát szimbolizáló oromzatos kiemelésű, emeletes homlokzatát.

 
Forrás: errearra.org

A földszintes utcai fogadóépület ugyanakkor változatlan maradt, ahogy a zsinagóga kék-arany-fehér színei és egyszerűsége is. Az 1930-as évektől a zsinagóga terében újabb változások történtek. A közösség 1932-ben az art deco jegyében új tórafalat, 1937-ben pedig új tóraolvasó emelvényt (bimát) állított carrarai fehér márványból, melyet dr. Rakonitz Dezső, a Bikur cholim elnöke ajándékozott a templomnak 1936-ban. Az emeleten, egy elfeledett szobában még megtalálhatók a régi tóraszekrény domborított fémlemezből készült, gyönyörű oroszlános ajtói és a régi bima négy sarkában álló, a mainál egyszerűbb, de ugyancsak nagyon szép lámpakarok.

 
Forrás: zsido.com, errearra.org, lathatatlan.ovas.hu

Ma leginkább a környéken élők imádkoznak a Dessewffyben minden nap, reggel és este. A rejtett, meghatóan szerény, különleges hangulatú hely, ahogy azelőtt, ma is a környéken élő egyszerű embereké, azonban egyre inkább csak az öregeké. Napról napra kevesebben látogatják, nehezen jön össze a “minján” (szó szerinti jelentése: szám, létszám). A zsidó hagyomány szerint tíz felnőtt zsidó férfi szükséges bármiféle szentnek tartott szertartás elvégzéséhez, mint például a közösségi ima vagy a kaddis (halottakért szóló ima) elmondása. 

Forrás: errearra.org

Források: maoih.hu, lathatatlan.ovas.hu