Sonnenberg-ház, Munkácsy Mihály utca 23.

Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A Terézváros külterületén létezett dűlőkből alakult utcák egyike a mai Munkácsy Mihály utca. Az 1860-as évek végén Epreskert utca volt, 1879 óta hivatalosan is Epreskert, 1900-tól pedig a jelenlegi nevét viseli.

Az utca ma is oázis a terézvárosi kőrengetegben, a Podmaniczky utcától az Epreskert északi szélén át árnyas fák kísérik a Benczúr utcáig. Mindkét oldalán a viharos huszadik századot is túlélt, egy rég letűnt fénykort idéző villák szegélyezik, és adnak kisvárosi hangulatot egy dübörgő főváros közepén. Az utca, és így a környék leghíresebb háza legutóbbi felújítása óta világos sárga színben pompázik, a Szondi utca sarkán álló, messziről látszó tömbjét a szakirodalom Sonnenberg-házként említi.

Fotó: index.hu

A század elején laktak itt híres, és kevésbé híres, de érdekes emberek. Például a két háború közti magyar könyvkiadás egyik oszlopa, a Singer és Wolfner Irodalmi Részvénytársaság egyik alapítója, Singer Sándor lakott itt az 1916-os lakcímjegyzék szerint.

A ház építésének éve 1904, a megrendelő bizonyos Sonnenberg Imre kereskedő, aki feleségével, Dietrichstein Ilonával 1903-ban vette meg ezt az ingatlant. A tervező a szecessziós villaépítészet mestere, Kőrössy Kálmán Albert, akinek a nevéhez fűződik a mai Kölcsey Ferenc Gimnázium is az utcában a 32-26. szám alatt. Az épület leghangsúlyosabb eleme a bejárati részleg, ahol a finom ívű ajtó fölött könnyed, szecessziós nőalakok állnak.

Fotó: egy.hu

A homlokzat díszítésére a tervező a szecesszió teljes készlettárát felhasználta: virágos vakolatdíszek, beléjük faragott „áldással”: „Itt nyújt az élet örömet, fájdalmat, tövist és rózsát”, üvegmozaikokkal, homokkő angyalokkal, hullámzó oromzattal, és a lépcsőházat és a homlokzatot egyaránt ünneplőbe öltöztető színes, Róth Miksa-féle ablakokkal, amik igazán különlegessé varázsolták a Sonnenberg-ház Epreskertre néző oldalát. Csodájára jártak építésétől kezdve, túlélt mindent, háborút, ostromot, az utána következő keserves évtizedeket.

A villa elkészülte óta itt élt a Sonnenberg-család az egész magasföldszintet elfoglaló, utcára és oldalkertre is néző erkélyes lakásban. Az emeleteken két-két nagyméretű, nagy belmagasságú bérlakás volt, a villához épült oldalszárnyban egy hatalmas teraszos lakás, az alagsorban pedig műhelyek számára alkalmas, ugyancsak nagy belmagasságú, jól megvilágított terek.

  
Fotó: 24.hu, lathatatlan.ovas.hu

1936-tól a II. emelet baloldali lakásában élt családjával dr. Egri István gépészmérnök, akinek apja, Egri Izidor alapított egészségügyi berendezéseket gyártó céget Egri és fia néven. Apja kezdetben szerényebb vállalkozásából később ő fejlesztett jelentős, a korszak legjobb építészeinek munkáiban, a legkiemelkedőbb építkezések kivitelezésében részt vevő céget, korszerű központi fűtést és vízvezetékrendszert, melegvíz-ellátást tervezett és kivitelezett.  Lenyűgöző az a megbízói kör, amely az 1930-as évben őket alkalmazta: többek között Freund Dezső, Medgyes Lajos, Hofstätter Béla. 1934-ben a Hajós Alfréd építész, Magyarország első olimpiai bajnoka által tervezett margitszigeti Sportuszoda (ma Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda) teljes gépészeti munkáit tervezték és kivitelezték.

A Munkácsy utcai villába költözéskor lakásukat a kor legmodernebb gondolkodású belsőépítészével, Kozma Lajossal terveztették meg.

Az épület 1944-ben csillagos ház lett. Az Egri családnak bujkálnia kellett, innen a Benczúr utca egyik svéd védett házába kerültek, majd dr. Egri István jó ösztönének köszönhetően itt sem maradtak sokáig: távozásuk után a házat megtámadták a nyilasok. 1936-ban született fiát, a nyolcéves Jánost ezután a nevelőnője, Szabó Mária bújtatta. Először Páhokra vitte, a szülőfalujába, saját gyerekeként, vállalva a leányanyaság szégyenét. A történet szépsége, hogy dr. Egri István háború után született unokájának is ő lett a nevelőnője. Szabó Máriát 1995-ben – a család javaslatára – a Jad Vasem (Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága) az igazak közé emelte.

  
Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény, egy.hu

1970 az ominózus év, amikor a gyászos emlékű állami ingatlankezelő felújítás cím alatt szabályosan megtámadta a házat. Minden díszt levertek róla, a hullámos pártázatot le-és szétverték. A homlokzat többi részét drasztikusan átalakították, az egykor gazdag ornamentikus díszítésből nem sok maradt és az épületet elcsúfították egy silány harmadik emelettel. A bejárat és közvetlen környezete, valamint a kerítés és szerencsére a belső terek, a gyönyörű előtér és lépcsőház, de a homlokzatok különleges és változatos ablakformái és a rusztikus kőlábazat közötti alagsori ablakok is változatlanok.

 
Fotó: lathatatlan.ovas.hu, 24.hu

Ötven évvel a felújításnak álcázott példátlan pusztítás után egy agilis lakóközösség nemes célt tűzött maga elé: nemcsak felújítanák híres házukat, hanem visszaállítanák az 1970-es ámokfutást megelőző állapotokat.

 
Fotó: 24.hu

Nincs könnyű dolguk, hiszen mára nagyrészt kihalt szakmák ritka képviselőit kell megnyerniük, és nem utolsósorban a kivételesen magas költségeket társasházként előteremteniük. Az elveszett ablakokról csak rajzok állnak rendelkezésre, a stílusidegen legfelső szint elbontása pedig már nem lehetséges, de legalább a habos-szecessziós lépcsőházat félbevágó, házgyári lépcsőt lehet majd kiváltani egy, a műemléki környezetet kevésbé megbontó megoldással.

 Fotó: 24.hu

Forrás: meselohazak.hu, egy.hu, lathatatlan.ovas.hu