Szanyi Éva
1953-2003
szociológus,
szociálpolitikus
Életrajz
- Gyermekvédelem és falugondnoki hálózat létrehozása a közigazgatás oldaláról.
Volt stílusa, és volt rengeteg ideje azok számára, akik erre igényt tartottak. És sokan voltak ilyenek. Hívták telefonon éjjel-nappal, akarták a hangját, mert bíztatott vagy megnyugtatott, hogy lesz, van remény. Hogy élni fog a falu, elégedettek lesznek az ottani népek, s emiatt megbecsültebb a polgármester. Igen, mert lesz falugondnokság autóval és falugondnokkal. Hívták személyesen is, falunapra, szoboravatásra, millenniumi ünnepségre, előadásra, okításra, közvetítőnek és díszvendégnek. Volt hát tanár, segítő, mediátor, zászlóanya, s elsősorban a vidéki Magyarország döntéshozói és lakói által nagyra becsült minisztériumi köztisztviselő.
Szanyi Éva élete utolsó évtizedében a magyarországi falugondnoki hálózat segítője volt a kormányzat képviseletében a mindenkori szociális minisztériumban, főosztályvezető-helyettesi beosztásban. Hivatásában ezen a területen – a hátrányos helyzetű települések és elesett emberek segítésében – teljesedett ki, nevét, munkásságát egy ma több mint ezerfős hálózat ismeri. Ezer aprófalu, tanyás település, ahol mintegy négyszázezer lakos jutott egy – a szaktárca (és Éva) által – elkötelezetten fejlesztett, szakmailag kitűnően menedzselt ellátási forma révén a vidéki emberek életminőségét elviselhetőbbé tevő szolgáltatáshoz.
De Szanyi Éva sem született kifejezetten minisztériumi köztisztviselőnek, s személyisége, neve sok-sok munka, törődés és a csapatban való fejtörés eredményeképpen lett csak emblematikus jelentőségű a szociális munkában, a népjóléti igazgatásban, a falufejlesztésben és a kistelepülési szociális alapszolgáltatások kiépítésében.
Szanyi Éva egy 20 ezer lakosú alföldi mezővárosban, Mezőtúron született 1953. szeptember 11-én középső leánygyermekként.
Az alföldi vidékről a Vas megyei Vát községbe került a család, Éva itt járta az általános iskola első osztályának első félévét. Édesapja tsz-könyvelő, édesanyja háztartásbeli. Ezután költöztek Ajkára, ahol szinte mindvégig színjeles bizonyítvánnyal büszkélkedhetett a család Éva jóvoltából. Nem lenne ez fontos ma, ha nem azt üzenné az okirat és a családi emlékezés, hogy egy pontos, szorgalmas leányka járt az ajkai Kossuth Lajos Általános Iskolába. Akkoriban épült Ajkán a Horizont és a Zenit Áruház, a Hotel Ajka, és a város közigazgatási szerepe is megváltozott, járási székhely lett. Mondhatni: kitágult a világ az üveggyár és timföldek vidékén, s érezhették ezt az ott élő fiatalok is.
Éva édesanyja ekkortájt szakácsnőként, édesapja a helyi tanácsnál osztályvezetőként dolgozott, életük, családjuk belesimult az ajkai munkás hétköznapokba.
1972-ben véget értek a gimnáziumi évek is, Szanyi Éva jól megfelelt eredménnyel érettségizett. Ez év júniusában állították ki első munkakönyvét, amely az előző rendszer egyik utolsó jellegzetes dokumentuma. Eszerint a Videoton és Rádió és Televízió Gyárban dolgozott egy évig ezerkétszáz forint plusz ebédért(!), majd adminisztrátor lett Budapesten a KGM Műszaki Tudományos Tájékoztatási Intézetében mintegy ezerötszáz forintért.
Néhány hónap múlva pályát váltott, s talán életpályát is választott: elkötelezte magát az emberek mellett, segédápoló lett a Heim Pál Gyermekkórházban. Később kisegítő könyvtárosként, 1978-tól pedig nevelőként dolgozott az Oktatási Minisztérium 1. sz. Leánynevelő Intézetében (itt foglalkozott először szociálpolitikai kérdésekkel is), majd a Fővárosi Tanács Ságvári Endre Ifjúsági Nevelőotthonában gyermekvédelmi ügyintézőként, ezután pedig – már módszertani feladatokkal megbízva – a budapesti Kállai Éva utcai Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben. A rá bízott és általa vállalt felelősség talán ekkortájt kezdett a személyes szakmai karrier szintjén túlnőni, munkájának minősége egy szakma fejlődésének garanciája is lett.
Mindeközben tanult is: 1978-ban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Tanárképző Főiskolán oligofrénpedagógia - pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárként diplomázott, majd 1985-ben szociológusként végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán.
Közigazgatási, szociális igazgatási pályafutása a Népjóléti Minisztériumban kezdődött 1990-ben, és ezután – a rendszerváltás következtében – nem is íródott tovább a kis barna munkakönyv.
Éva munkáját új rendszerben jegyezték, s talán új mértékegységgel is.
Főosztályvezető-helyettesként kezdte meg munkáját a minisztériumban, emellett a szociálpolitikai helyettes államtitkár titkárságán személyi titkári munkakörben dolgozott.
Ezidőtájt kopogtatott a minisztérium ajtaján a falugondnokság konok gondolata: egy akkor már nyugdíjas, elszánt faluvédő vetette meg a lábát az Arany János utcai páternoszter előtt. Kemény Bertalan hozott egy ötletet az épületbe, ahol több ambiciózus szakember éppen a szolgáltatáshiányos falvak megmentésén törte a fejét. Kapóra jött a minisztériumnak a civil ötlet, többen melléálltak, támogatták, s Szanyi Éva lett hamarosan az ügy gondozója, ha úgy tetszik, a falu gondnoka.
Részben, mert nagyon érdekelték a vidék felzárkóztatásának reményét ígérő lehetőségek, részben pedig, mert feladattudata és személyisége elbírta azokat a terheket és konfliktusokat, amelyeket egy ilyen jelentőségű innováció megkívánt.
Munkásságának egyik legjelentősebb eredménye, hogy az ágazati minisztérium elfogadta: a falugondnoki hálózatot ne egy erre alakuló intézményrendszer, hanem társadalmi szervezetek, megyei vagy regionális falugondnoki egyesületek gondozzák, amelyek ezen közfeladat ellátásáért működési támogatásban részesüljenek.
Éva szorgalmazta az országszerte megalakult falugondnoki egyesületek országos szervezetének, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség létrehozását, nevéhez fűződik a vértesacsai Falugondnokok Háza és oktatóközpont felépítése, és nélküle nem működne ma – immár hetedik éve – a Falugondnoki Hálózat Országos Módszertani Osztálya.
Szanyi Éva szorgalmazta azt is, hogy a 2000-ben megalakuló országos szövetség költségvetési soron ott legyen az állami költségvetésben. Ez mára részben megvalósult: 2007-ben a minisztérium költségvetésében fejezeti soron szerepel a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség.
Szanyi Éva hivatali pályafutása időközben így alakult: 1992-ben a Szociálpolitikai Tanács Titkárságára került osztályvezetői beosztásban. 1993 végén megbízást kapott a Szociális Válságkezelő Programok Irodáján belül létrehozott Térségi Programok osztályának vezetésére.
Ismét tanult is: minisztériumi munkájához kapcsolódóan 1995-ben közigazgatási alapvizsgát, majd 2000-ben közigazgatási szakvizsgát tett.
1997-ben az Intézményi és Szociális Szolgáltatási Főosztály főosztályvezető-helyettesévé nevezték ki, mely beosztásban korai haláláig dolgozott. 1998-ban a Népjóléti Minisztériumból jogutódlással a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz került, majd 2002-től a Szociális és Családügyi Minisztérium jogutódlását követően az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársa lett. Itt feladatkörébe tartozott többek között a peremhelyzetű csoportok, hajléktalanok szociális ellátásának szervezése, szociális programok koncepcionális megalapozása, a falugondnoki hálózat országos rendszerének további fejlesztése, s a területfejlesztés szociális ágazati feladatainak kidolgozása.
Szakmailag közreműködött az OSAP statisztikai rendszer működtetésében, részt vett a szociális ágazatról szóló Nemzeti Foglalkoztatási Terv munkálataiban.
A falugondnok hálózat érdekében tett erőfeszítései révén egy új szociális szolgáltatás került be a köztudatba, és egy kiterjedt civil hálózatot, a falugondnoki egyesületeket fogadtatott el a szakminisztérium állandó szakmai partnereként. Elérte, hogy a falugondnoki szolgáltatásnak normatívája legyen, és rugalmas, feladatkövető jogszabályi közegben fejlődhessen tovább. Nagy figyelmet szentelt a falugondnokság ágazati integrációjának és a szakmai nyilvánosság korrekt tájékoztatásának. Volt gondja és energiája az utódok kinevelésére is. Ma a minisztériumi kollégák mellett a falugondnoki hálózatot segítő, életképes civil szervezetek munkatársai folytatják szakmai tevékenységét.
Áldozatos munkájáért 1995-ben kitüntették, megkapta az ágazati miniszter által adható legmagasabb kitüntetést, a Pro Caritate emlékérmet.
2000. október 10-én a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése Pro Comitatu Baranya kitüntető díjat adományozta számára a Baranya megyei falugondnoki hálózat segítéséért.
2002. július 13-án Belecska Község Képviselő Testülete „PRO CIVITATE” emlékplakettet adományozott Éva részére a falugondnokság révén a község fejlesztéséért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréséül.
2002. augusztus 20-án dr. Csehák Judit miniszter asszony kitüntetéseket adott át az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Tükörtermében megrendezett ünnepségen. Szanyi Éva A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült a szociális szolgáltatások szervezésében, különösen a falugondnoki hálózat országos rendszerének kialakításában végzett kiemelkedő munkásságáért.
Már súlyos beteg volt, s bár élni akart, realitásérzéke révén tudhatta, hogy ez egy majdnem posztumusz kitüntetés. Ettől nem lehetett boldog. De boldog lehetett élete utolsó napjáig azért, mert bizton tudhatta, kevesekről szólnak így: „A Szanyi Éva? Az egy olyan asszony, amilyent csak négy pálcán lehet lőni a batéi búcsúban!”
Kedves Életrajzolvasók!
Mi, az emlékezők, elnézést kérünk Önöktől a keresetlen szavakért…
A keresetlenekért, mert nem kellett semmit keresni e sorok írásakor. Szanyi Éva itt él köztünk, bátran felemeli a telefont, kér a falugondnokokért, a falvakért, s szigorúan, de igazságosan odadörrent, ha az eredetivel ellenkező szándékokat tapasztalt, s a falvak lakói nem kapják meg azt, ami járna nekik a gondoskodó államtól és a még gondoskodóbb önkormányzattól…
Sokan még így is emlékezünk rá: Szanyi Éva köszöntőt mond, koccint egy pohár borral, majd táncra perdül a Falugondnokok Bálján. Hihetnénk, hogy milyen könnyed személyiség volt…
De azt azért mindnyájan tudjuk, hogy nem a könnyed személyiségek távoznak idő előtt az imádott munka és az ügyek színteréről. Mondják, korábban elmennek, akik a gyertyát két végéről égetik. Éva is így égette azt a gyertyát, azt tette életében, amit szeretett, mégis úgy ment el – fiatalon –, hogy szinte kerek életművet hagyott maga után.
Szanyi Éva, Évike életútja 2003. április 29-én bekövetkezett halálával ért véget a munka és az elesett emberek iránti alázat, a falvak és falugondnoki szolgálat iránt érzett olthatatlan szerelem jegyében.
Serafin József, Csörsz Klári, munkatársak