Vizler Imre kétdiplomás értelmiségi. Friss nyugdíjas; a hangsúly az első szón van. A tudásra mindig szomjas, ismeretei megosztására mindig kész, tevékeny, alkotó személyiség. Nekünk régi olvasónk: könyvtári, könyvtárosi erényeink meleg hangú méltatója, hibáink, hiányosságaink szigorú kritikusa. Városvédőként, országjáróként mostanában a templomokat dokumentálja írásban és fényképekkel.
A fényképezés régi szenvedélye. Ahogy a temetők iránti érdeklődése is. 1957 óta járja a sírkerteket – köztemetőket és a felekezetiket egyaránt. Érdekli a halotti kultuszok története, szellemi és tárgyi néprajza, olvassa az idevágó szakirodalmat, tiszteli és számon tartja a síremlékben felhalmozódó kultúrtörténeti és művészeti értékeket. És védi is őket, nem utolsósorban épp azzal, hogy képekben megörökíti a sírjeleket. A halandók emlékművei maguk is mulandóak, koptatják, mállasztják a természet erői, rombolja a halhatatlan emberi nemtörődömség, pusztítják az érzéketlen vandálok és a tolvajok. Néhány alkotás már csak az ő fényképeinek a segítségével rekonstruálható.
Vizler Imre a temetőjárást és a fényképi dokumentálást is a rá jellemző alapossággal végzi. Ha kell, többször visszatér a fontosabb helyszínekre, a pontosabb információhoz jutás érdekében személyes ismeretségeket köt a terület gondozóival. Képeit műgonddal komponálja, hatalmas képgyűjteményét akkurátusan rendezett formában őrzi. Őrzi, de nem zárja el a kíváncsi tekintetetek elől. 2005 és 2009 között készült, közel harmincezer felvételes dokumentációjának egy másolatát a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének adományozta. Mi pedig nemcsak az utókor számára archiváljuk, hanem ezen a webfelületen már most közreadjuk megtekintésre, tanulmányozásra.
Köszönet értékmentő munkájáért és gyűjteményünk gyarapításáért!
